Préselt sajtok

Comté
(Komté)

A Jura hegyeiben úgy bánnak vele, mint egy féltett családi recepttel: lassan, generációkon át finomítva. Fiatalon vajpuha és kedélyes, öregen mogyorós, karamellás, néha egy csipetnyi pajkos keserűséggel. Nem siet sehova, és pont ezért érdemes rá időt szánni.

Beaufort
(Bófor)

A Beaufort eredete 1865-ig nyúlik vissza, nevét az azonos nevű völgyről kapta. Brillat-Savarin „a Gruyère-ek hercegének” nevezte.
Kizárólag magas hegyvidéki területeken készül, ahol a termelés is nehéz körülmények között zajlik.
Íze gyümölcsös és mogyorós, intenzív virágos aromákkal. Állaga eleinte tömör, majd a szájban elolvad, feltűnően hosszan megmaradó utóízzel.

Cantal
(Kantál)

Az egyik legrégebbi francia sajt, auvergne-i tehéntejből, préselt, hagyományos, nem hőkezelt alvadékból készül. A cheddar francia elődjének is nevezik, bár valójában fordítva igaz: ő volt előbb. Fiatalon rugalmas és tejszerű, éretten kemény, morzsalékos, mogyorós mélységekkel.

Abondance
(Ábondansz)

Történelmi elismertség: a sajt 1381-ben nyeri el nemesi rangját, amikor VII. Kelemen pápát Avignonban megválasztják, és ekkor a konklávé asztalán is felszolgálják. Hamarosan a Savoyai udvar kedvelt étke, sőt helyi fizetőeszközként is használt csereeszköz lesz.
Tehenek nyers tejéből készül (elsősorban Abondance fajtából, de Montbéliarde és Tarentaise tehenekéből is). Legalább 100 napig érlelik lucfenyő deszkákon, ami kifejleszti gyümölcsös és mogyorós aromáit.

Raclette
(Ráklet)

Tehéntejből készül, félkemény, mosott kérgű, íze krémes, enyhén diós, olvasztva pedig kifejezetten intenzívvé, szinte húsos mélységűvé válik.
Ma inkább kis serpenyős raclette-sütőkkel készítik otthon, krumplival, felvágottal, savanyúsággal, és pont ez benne a lényeg: nem egy sajt, amit megkóstolsz, hanem egy egész estét ad, amit körülötte töltesz.

Emmental
(Immantál)

Nagyon nagy, korong alakú sajtként kerül forgalomba, súlya 80 és 100 kg között mozog, és 100 kilogrammnyi sajthoz több mint 1200 liter tejre van szükség.
Kétségtelenül az egyik legnagyobb méretű sajt a világon! Az adókat régen nem a súly, hanem a darabszám alapján számították ki. A svájci sajtkészítők ezért találták ki azt a leleményes megoldást, hogy egyre nagyobb korongokat készítsenek, így minimalizálva a fizetendő illetéket.

Morbier
(Mhörbié)

Könnyen felismerhető a közepén futó szürkés hamucsíkról, amit eredetileg azért húztak a friss sajtra, hogy megvédjék a legyektől, amíg összegyűlik hozzá este elég tej. Ma már inkább esztétikai és márkajel, mint szükségszerűség, de az íze így is lágy, gyümölcsös, enyhén füstös.

Gouda
(Gudá)

Hollandiából származik, története a középkorig nyúlik vissza (első említései 1139 körülről datálódnak).

Számos változatban készül, és az érlelési időszak határozza meg az íz intenzitását.

Gyere és fedezd fel a Gouda különböző fajtáit: nyári szarvasgomba, kömény, chorizo-paprika, pesto és még sok más!

Bethmale
(Bithmál)

A Bethmale a Pireneusok legismertebb sajtja, és már a 12. század óta királyi pecséttel jelölik, mivel VI. Lajos király különösen kedvelte.

A Bethmale-t naponta dörzsölik be morge-al (sós, baktériumos érlelőoldattal), ami a kérgének jellegzetes narancsos színét adja.
Íze markáns, kissé pikáns, mégis krémes és tejszerű mélységgel, amit a hosszú érlelés és a hegyi legelők jellegzetes aromái adnak.

Tomme aux noix

Egy klasszikus hegyi sajt, amelynek belekevertek egy marék dióbelet is a tésztájába. Az eredmény: a szokásos krémes, tejszerű alap, plusz egy roppanós, ropogós meglepetés minden második harapásban. Aki szereti, ha a sajt gondolkodik egy kicsit előre, annak ez a tökéletes választás egy pohár vörösbor mellé.

Truffe
(Thrüff)

Ha egy sajt azt üzeni magáról, hogy „különleges alkalmakra tartogatlak”, ez az. A klasszikus tomme-alapba apró szarvasgombadarabkákat kevernek, amitől a krémes, tejszerű ízvilág hirtelen földes, erdei, kissé fokhagymás mélységet kap. Nem olcsó mulatság, de pont ezért nem is hétköznapi sajt: inkább az az ünnepi pillanat, amikor a sajttál hirtelen komolyabb dolgokról kezd beszélni.